Százhalombatta …ahogy én látom
( gondolat töredékek városomról )

gyorsuló léptekkel múlik a nyár
az idő rohan, nap, nap után
a Benta-patak partján
az alkony hinti szét
harmatos, hűvös leheletét 
mellettem egy fűzfa
lágyan ring a szélben
hallgatom csendben zizegő dalát
melyet keltenek a levelek
mikor egymáshoz érnek
mint szerelmesek
suttogó hangjuk elandalít
a házakra ráterült az éj leple már
sorban sötétednek el az ablakok
alszik a város, új napra vár

*
a főtér felé nézek, de nem láthatom
szépségét így csak elképzelem
körülölelik a büszke épületek
és a szarvas kút mögött a fenyősereg
kicsit hátrébb őrt áll
a templom magas tornya
óvó tekintettel, mintha őrszem volna
szemben Szent István király
egész alakos szobra
fejét meghajtva egy nagyon picit
kiterjesztett karral, gyönyörű palástban
áldást oszt a térre, mely nevét viseli
háta mögött magasodik a művelődési ház
így a széltől is óvva van e gyönyörű hely
sorolhatnám még, szedhetném csokorba
az ősi település emlékeit is
hogy mennyi felbecsülhetetlen érték található itt
melynek létezése egyedüli
olyan az egész, mint egy ékszerdoboz
nem nagy e város, nagysága másban van…
tekintetem körbejár, csodálom szépségét
-mintha álomkertben járnék, úgy tekintek rád
gyönyörű városom: Százhalombattám!


Lengyel Jolán - 2008-09-02