Ígérem Neked
Napfényben
pompázik a gyönyörû tavasz,
Szivárvány
színeivel mutatja magát,
Közösen
hallgatjuk a szerelmünk dalát,
És
élvezzük a két szív, egy lélek
diadalát.
Kezem,
kezedbe teszem. Fogadom,
Õrökre
ott hagyom egy életen át.
Lehet
bár milyen mostoha a sorsunk,
Nem
jöhet semmi, mely kettõnk közé áll.
Szívembe
zártalak. Jóban, és rosszban,
Én,
mindig mindenben melletted leszek.
S
miután hajunkra ráhullik a hó,
Akkor
is fogom majd mind két kezed.
Midõn
elérkezik a csendes téli esténk,
Múltunkból
festünk vidám színeket:
Mely
a lelkünk mélyén egyesül, és
táplál,
A
megtartott szavunkból közös gyökeret.
Lengyel Jolán 2011-12-20
|
|
|
|
|
|