Édesanyámhoz

Míg közöttünk éltél, Édesanyám,
nem írtam rólad verseket -
későn kezdtem csokorba fonni
a te drága nevedet,
mellettem egy patak csobog,
s én hallani vélem hangodat,
miként a fűzfák lombjai között
a dalos madárhangokat -
szép volt, mikor énekeltél,
édes dallamod messze szállt,
gyönyörű magyar szavaidhoz
simult az alföldi rónaság,
dolgod mindig úgy végezted,
mintha könnyű lenne, épp
rózsapírral az arcodon,
rég volt, rég, és ó mily’ szép,
dagasztottad kenyerünket
- gyöngyözött a homlokod -,
és te tovább énekelted
a szívhez szóló dallamot -
panaszszót tőled nem hallottam,
bár sosem volt könnyű az életed,
mosoly látszott szép szemedben,
s boldog volt a gyermeked -
honnan vetted az erődet,
ma is rejtély énnekem,
ezért nehéz elfogadnom,
hogy nem vagy többé már velem.

Lengyel Jolán - 2012-03-01