|
Ok...
Pálcát tör az idő
végérvényesen,
mindhiába
várja,
nem
lesz kegyelem.
Ha
rányomja bélyegét
e
kor vasfoga,
a
tisztánlátás fénye
nem
jut be oda,
hol
félreérthetők
a
tettek és szavak,
ám
az igazsághoz
vezető
út sehol sem szabad.
Tombol
a megtorlás
kíméletlen
sora,
mely
sodorja a tiszta lelkét
léte
romjaira...
Reményének
törmelékén
a
koholmány virraszt:
Így
hiába vár, bizakodik,
nem
talál vigaszt.
...okozat
ismeretlen arcok
ismerősei
ráérős
idők régi képei
festeni
újat mégis
mondd
minek
ki,
érti is szavát
úgy
sem érti meg
minek
szövi álmát
ha
nincs előtte út
kifut
az időből
haza
sose jut
kitaszított
világ
lett
az otthona
hamis
körvilágban
minden
mostoha…
Lengyel Jolán
Százhalombatta: 2010.szeptember
Ez a versem megjelent
a
nyomtatott HOLNAP
magazin 2010. októberi 8-as
számában
|
