Állarc mögött



Kétarcú voltál, az is maradsz,
Kevesen ismerik a valódi arcodat!
       Átláttam rajtad, ezt te is tudod.        
Mi vár tõled rám?
Ma még nem tudom.
Egy, amit biztosan tudok és hiszek,
Tetteidért majd megfizetsz!
Angyalnak hisznek, de sohasem voltál az,
Takargatod, véded álarcodat.
Ám visszahull lelkedre az álnok hamis szó,
Sárdobáló kezeidbe virág nem való.
Életed tisztának tūnik, de át nem látható,
Világod színlelt, nem megváltható.


Lengyel Jolán - 2010