Állarc
mögött
Kétarcú
voltál, az is maradsz,
Kevesen ismerik a valódi arcodat!
Átláttam rajtad,
ezt te is tudod.
Mi vár tõled rám?
Ma még nem tudom.
Egy, amit biztosan tudok és
hiszek,
Tetteidért majd megfizetsz!
Angyalnak hisznek, de sohasem
voltál az,
Takargatod, véded
álarcodat.
Ám visszahull lelkedre az
álnok hamis szó,
Sárdobáló kezeidbe
virág nem való.
Életed tisztának tūnik, de
át nem látható,
Világod színlelt, nem
megváltható.
Lengyel
Jolán - 2010
|