Éles hangon harsog a múlt
Lelkembe rejtve szüntelen,
Csapdába csalja, leigázza,
Jelenben feltörő képzetem.
 
Körül fonva fogva tartja
Béklyó súlya nem engedi,
Feltörni vágyó vágyaimat:
Egy mélységes mély kút elnyeli.
 
Szabad létben porba sújtva,
Való világ, ha gyötrelem:
Még üvölt a bent rekedt szavam,
Mert üres lesz mind a két kezem.

      Lengyel Jolán - 2009-07-16