Szenteste a temetőben

Sírnak a fák, velük sírok én is   
Ködbe borul köröttem a táj
Bánatomat talán ők is érzik
Nézem őket könnyfátyolon át

Lehullt levél takarja a földet
A sírodhoz lassan lépkedek
Csend van itt, csak a szél kesereg
S én hallgatom e fájó éneket

Már rongyosak a régi emlékképek
Lelkem mélyén hiány, fájdalom
S míg nagyon halkan duruzsol a szél
Nekem minden Terólad mesél

Lengyel Jolán - 2011-11-29