Kockalelkek


Kockaházban, kocka élet,
Nem kerek ez semmiképpen!

Vékony panel, zajos szoba,
Idegtépõ lármák sora.
 
Egyik-másik lakó mulat,
Majd' lehullik a vakolat.

Dübörgés és perlekedés,
Zenebona, víg nevetés.
 
Mindenkinek jut belõle,
Õrlõdik a lélek tõle.

Mi a lakók problémája?
Körbe jár a zaj a házba.
 
Nyugalom csak elvétve van,
Beszélik is olykor, halkan:   

Bizony, lehetne nagyobb rend,
De jól esne „olykor” a csend:

II.
 
Zaj tolakszik otthonomba,
Midõn szívem bánat nyomja.
 
Szerettemet elvesztettem,
Mint a zápor hull a könnyem.

Kezeimet összeteszem,
Térdre omlok, esedezem.

Pislákoló Gyertyafénybe’,
Imát mondok, kocka létbe’

Lengyel Jolán - 2009-04-19