Nyári
napon, a kék
égen,
a Nap mily
fényesen ragyog!
A felhő csak
bosszankodik,
hogy ő
miért nem ragyog?!
*
Morgolódva
fogja
magát,
eltakarja a Napot,
ám neki
még ez sem
elég,
ezüstnyilat
szór
reá.
Dühösen
így
mennydörögve
tépi,
rázza
már a fát.
Gomolyogva megy
előre,
míg
ruhája kiszakad,
nem tud
tovább így
tombolni,
szép
ruhája odavan.
*
Könnyeit
a föld beissza,
megkönnyebbül
ő
talán.
A Nap
gyengéden
rámosolyog,
küld neki
egy
szivárványt.
Lengyel
Jolán - 2006