Szelezsánné Varga Andrea -
          Szakadék


Egyedül állok egy szakadék szélén,
Lenézek az ijesztõ mélység peremén.
Hogy kerültem ide, még titok,
Utam véget ért, megállok.

Mi lenne, ha lépnék egyet elõre
Lezuhannék testem, lelkem összetörne?
Vagy, mint egy álomban repülnék,
Gravitációt leküzdve hívna az ég?

Gyenge szellõ halkan suttog,
Hallgatom, nem értem mit mond.
Lágy simogatása nyugtató,
Háborgó lelkem mélyére ható.

Zakatoló szívem lecsitul lassan,
Mit tegyek, elõtûnik gondolataimban.
Ledobom rossz emlékeim a mélybe,
Hatalmas ûr megtelik vele.

Már tovább mehetek bátran,
Hidat épített a múltam.
Szabad vagyok, emlékeimen lépkedek,
Melyek eddig maguk alá temettek.