Gonosz világban élünk,
megértés nélkül félünk,
sóhajunk az égbe száll,
füst takarta felhõt talál.
Nem jut lelkünkbe a fény,
elnyeli a vak remény.
Csillagtalan a nyári est,
mégis várjuk a tökéletest.
Vágyálmunk a szebb jövõ,
ködös képben lép elõ.
Elbotlik az igazság néha,
van ereje felállni újra?