Szelezsánné Varga Andrea -
Légszomj


Lustán nyújtózik az éj,
sötétség leplével takarva be puhán.
Halk neszek kelnek életre,
a csend már nem zúg a fülünkbe.
Elnehezült pillákon álom egyebek
lopódzik a képzeletfalon át,
valóság darabjai nyugalmat adnak,
ám, van hová nem jut, s az álom felszakad.
Az éjszaka csendjébe belehasít egy hang;
Kisfiam szörnyû sípoló légzése,
levegõért könyörög égkék szeme,
görnyedten ül a meggyötört teste,
-tüdejébe nem áramlik levegõ,
azért küzd benne az életerõ.
Kegyetlen érzés: -mégis beletörõdve,
apró levegõkortyokkal éri be…

Kérdem tõled: Oh Istenem!
Miért szenved ártatlan gyermekem?

Százhalombatta: 2005

picasso-mother-and-child.jpg
Közkincsen
                                                                                                                                                     <<Vissza