Szelezsánné Varga Andrea - Emlékkép  A köd felszakadt sebein át Látom családom alakját. Mūmosoly fagyott arcukra Szavukat elnyeli a szoba. Mellkasomba fájdalom hasít, Nem bírja testem már a kínt. Fehér angyalok tûnnek fel körülöttem, Mennem kell. Nyugalom borul mindenre Miért nem örül senki se’? Hangom nem talál a felszínre, Belülrõl némán kiált: Itt hagyom a világ, Augiász istállóját. Fehér festék mindent ellep, Nem bántják szemem a fények, Disszonáns hangok csitulnak, Becsukódik az élet ablak. A halál már kezét nyújtotta, Isten ölelése hozott vissza. Százhalombatta: 2005 Közkincsen