Éva regénye  (szonett)


Befejezõdött Éva regénye.
Arca elõtt merült alá a Nap
Áttetszõ csipke ragyogású fénye.
Lombok közt bujkáló hárfa-hang,
Mint nyári hársfavirág-rajzás,
Vérszín felhõk fölé ûzött,
Ravatalra fektetett õs-párzás.
A nyárvégi menekülések mögött,
Szibériába szöktette életét.
Messze vágyott, félte az õszt,
Tavasz elõtt mégis visszatért,
Szerelmet akart, karjai közt.
Jötte késõ volt, hiszen érezte,
Kedvesét a tél, örökre elvitte…