Anyámra
emlékezem
Anyám
csak varrt, dolgozott sokat,
ültem
a varrógép mellett, én
a kisgyerek
és
kértem meséljen,
s
Õ türelmesen mesélni kezdett nekem.
*
Mesélt
a törpékrõl,
óriásokról,
a
kismadárról, akinek nem volt cipõje.
Mesélt
a nebáncsvirágról,
mesélt a szép
királylányról,
Tündérországról, s a fele
királyságról.
Mesélt
arról, amikor még
kislány volt õ is,
énekelt
szép dalokat. Aztán
újra csak mesélt,
mesélt,
hogy az élet mennyire szép,
s,
hogy boldog leszek ha majd felnövök,
langy
meleg konyhában esténként a
varrógép fölött.
S
a keze dolgozott, majd néha meg megállt,
ölébe
ejtve, és olyan szép
volt, ahogy nézett elmerengve…
Úgy
szerettem!
*
Most
már ez olyan, mintha csak
álmodtam
volna az egészet, eltûnt minden
ami
fontos volt, magával vitte, ellopta
a
múltam az idõ, s az enyészet.
Nem
kegyelmezett,
elragadta
csontkezével azt ami a legszebb... az
emlékeimet.
*
Anyám
már nem mesél, de tudom
vigyáz rám,
és
megvár ott a messzi távolban.
S
ha majd egyszer hazaérek, meleg vacsorával fogad
én
pedig közben elmesélem neki,
eltûnt álmaimat.
<<Vissza
|