Lengyel Jolán írásai

MAGYAR HAIKU KÖLTŐKNÉL
nyilvántartott írásaim


Csillagok

szikrázó fények
felhőtlen éjszakákon
övék az égbolt

*

nedves falakon
betegálmokat szőnek
penészvirágok

*

Zivataros szél.
Fűszál hajlik erődtől,
de meg nem törik.

*

Ébenfátyollal
takarja az éjszaka,
osonó lépted.

*

Estike

Zárod virágod,
ha rád köszönt az éjjel.
Napfényre kinyílsz.

*

Szellőrózsa

Viharos szélben
földig hajlik a virág,
de szirma tiszta.

*

Szára törékeny,
minden része mérgező,
szellőre rezdül.


Lengyel Jolán



Haiku szerű írásaim, melyek  a fent említett gyűjteménybe nem kerültek be...



Meddőföldbe szórt
termőképes magvaid,
termést nem hoznak.

Gomolygó felhő.
Tartalma éltető, vagy
pusztító lehet.

Hajnalban gyöngyként
a harmat csillog rajta.
Nem ő könnyezik.

Sötét felhőből
hullik alá mi éltet,
ha sok, tönkretesz.

Anyai kérés


vigyázz magadra,
rám, benned élek tovább,
édes gyermekem



Pucudlinak
(Érzés)

Kedves szavaid,
a lelkemet átjárják:
-ragyog fent a nap-

A mi barátságunk!


Aranyfonallal
összekötve a létünk
óvjuk kincsünket

Szerelem

tavaszi szellő
lágy simogatásával
virágok nyílnak

Tél

nincs levél a fán
a kopár ágak között
átfütyül a szél

*
fehérlik a táj
puhatakaró alatt
ébred új élet

Öregkor

göcsörtös vén fa
kinyújtott ágaival
támaszt keresnek?

Merényletek

fekete felhő
borítja be az eget
minden megremeg
*
harmatcseppekkel
siratja a fa ága
tépett levelét

Életünk

kínszenvedések
ragyogó boldog arcok
csecsemősírás

*
gyenge növények
palántanevelgetés
szeretetburok

*
boldog csillogás
mámorító érzések
rózsaszín felhő

*
verejtékcseppek
fárasztó hétköznapok
felelősségek

*
deres fűszálak
színes, tarka természet
érett gyümölcsök

*
terméketlen föld
gyönyörű téli tájak
aszalt gyümölcsök

*
fájdalmas csendben
elnémulnak a hangok
csak emlék marad 

Visszhang
 
kiabálások
sziklába nem hatoló
többféle hangok