Pillanatszilánkok

Nem láthattad, miként rajzolt
       késével keresztet, mielõtt megszegte
       a vekni kenyeret, s vágott belõle
       szeletet, majd megkente
       vékonyan piros hurkazsírral
       nekem.

Nem láthattad, miként intette
       lépteit csendre, s falnak fordulva
       sírt éjjelente, miután sót melegített,
       harisnyába, aztán a sajgó fülemre
       tette az én áldott jó Édesanyám
       keze.

Nem láthattad, miként készített
       a semmibõl éhes szánknak
       gõzõlgõ levest, Õ , ki a fazékból
       utolsóként szedett, arcán mosoly,
       s akár az Esthajnalcsillag, ragyogott
       a szeme.