AZ EMLÉKMÛNÉL

 

 
Ma van a születésnapom. A hetvenedik. A gyerekek csak este jönnek el, de az ajándékokat már tegnap átadták. Szeretettel simogatok meg minden csomagocskát… drága Ópapinak hetvenedik szülinapjára. 
Remegõ kézzel bontom fel, s elmosolyodok a kis unoka ajándékán, közben leülök a nagy karosszékbe. 
Rövid ideig heverészek benne, majd felállok, megigazítom a nyakkendõmet, pödrök egyet bajuszomon 
és kitipegek az utcára.

Az autóbuszról úgy segítenek le. Köszönetet mormogok és nehézkes léptekkel megindulok a park felé. Leánykacagás. Madárdal. Szerelmespárok. Megállok a tómeder mellett. Száraz gallyak, falevelek, szemét.

- Ez is kiszáradt! - sóhajtok fel, majd tovább csoszogok. Rövid keresgélés után rátalálok a kõpadra. 
Leülök. Szememmel erõteljesen átdöföm a jelent és visszatekintek a múltba. 
A leányok egy pillanatra elhallgatnak, a délutáni szél átfut a parkon…

… A fiú átkarolja a leányt. Az megremeg. Ülnek a kõpadon és hallgatnak. Az elválás pillanata ez. A leány könnyekkel küzd, a fiú cigarettára gyújt, közben megcsörren kezében két gyûrû. Az ég csillagtalan, sötét…

Felriadok, zavartan körülnézek. Nyújtózok egyet, majd felállok és elindulok az emlékmû felé. Szívem összeszorul, torkom kiszárad, mint ötven évvel ezelõtt.

- Még kettõ, még egy - számolom lépteim. Meleg remegés fut végig testemen. Lerogyok az emlékmû mellett. Idegesen keresem zsebemben a bicskámat.

- Beletettem, tudom, hogy beletettem - motyogok magamban. A bicska azonban nincs meg. Kézzel kezdek mattatni az emlékmû tövében. A szerelmespár csak most figyel fel rám. Mosolyogva nézi a lázasan kaparászó öreget.

- Megvan! - kiáltok fel diadalmasan. Gyengéden a tenyerembe helyezek két rozsdás gyûrût, és lopva a szerelmespárra tekintek…

 

 <<Vissza