Az utca szûk volt, ahol Klaudia járt. Sötét volt már és hideg. Egyedül volt és félt. Neszt hallott, mintha követnék. A csendben jól lehetett hallani a lépéseket. Ösztönösen meggyorsította a lépéseit. A kabátot jobban összehúzta magán, és a válltáskáját is magához szorította.
- Már csak az hiányzik, hogy valami rabló, vagy rosszabb, egy pszihopata õrült támadjon meg. Miért kellett nekem elmennem az Andráshoz? De, õ akaratoskodott, hogy jó buli lesz! És tessék! Az összes pasi tök részegre itta magát. Hát persze, hogy kitört a balhé. Jól is tettem, hogy eljöttem onnan. De, most meg itt van egy idióta, aki követ.
Ekkor valaki erõsen megfogta a vállát és valami rémisztõ hangon, ezt mondta:
- Most megvagy!
Hirtelen meg megfordult.
##

A percmutató átváltott és az óra nagy csörömpölésbe kezdett. Klaudia oldalra nyúlt és gyors mozdulattal lecsapta az ébresztõt. Kényszeredetten felült az ágyon.
- De hülye voltam, hogy nem kapcsoltam ki az ébresztõt! Most szombaton is kellhetek 5-kor. Na, mindegy, ha már csörgött ez a vacak.
Még mindig kábultan elindult a fürdõszoba felé. Útközben belerúgott az ágy lábába.
- Aúúú!! A fenébe!
Olyan erõs volt a fájdalom, hogy visszaült az ágyra és fogta a lábfejét.
- Még szerencse, hogy nem törött el a lábujjam.
Késõbb, aztán mégis kiment a fürdõbe és belenézett a tükörbe.
- Phfú, hogy nézek ki? Kész katasztrófa!
Levette a hálóingét.
- Na, a seggem is elég nagy lett. És mintha, az úszógumik is kezdenének megjelenni.
- Ez iszonyú!
Még egyszer végignézett magán, azután beállt a zuhany alá. Miközben törülközött-
- Mintha a Jenõnek az arcát láttam volna. De, miért akart megtámadni a nagybátyám? Alig találkoztunk, egyszer-kétszer. Inkább csak gyerekkoromban voltam náluk. Bár, eléggé fura egy alak. Egyedül él, mióta a nagyi meghalt.
Miközben öltözött, a nadrágján szétment a cipzár.
- Még ez is! Mi fog még ma történni velem? Most kereshetek egy másik ruhát.
A gyógyszertárba készült, napok óta fájt a feje. Amint zárni akarta a bejárati ajtót, a kulcs kiesett a kezébõl. Ez tényleg nem az õ napja. A gyógyszertárban várni kellett. Voltak elõtte a sorban, hatan-heten is.
Csörgött a telefonja.
- A franc vinné el!
Kapkodva nekiállt a táskában megkeresni a telefont. Persze nem találta rögtön.
- Bocsánat. - mondta pironkodva.
Kénytelen volt néhány dolgot a kezébe fogni, hogy jobban belelásson a táskába. A nagy kapkodásban, néhány papír fecni a földre esett. A telefon közben elhallgatott. Szerencsére.
##

- Itt állok… valahol… Hallod te is?… Mintha csecsemõ sírna… de hol? Nagyon nyomasztó, ez az egész. Vaksötét… ködfoszlányok… hatalmas fák, mindenhol.
Ez a morgás félelmetes… és egyre hangosodik. FUTÁS! Keresztül mindenen. A bokrokon, a száraz ágakon. FUTÁS! Már alig bírom… Fel a dombon… FUTÁS!
Egy kidõlt fa, és annak ág csonkja, megszakította a futást.
##

Zsófi felébredt. Leizzadt. Homályos tekintettel nézett körbe a szobában. Lassan megnyugodott. Ránézett az órára, 03:22 mutatott. A rémképek megtették hatásukat, az álom kiment a szemébõl... A férje nem volt otthon. Nem tudott most a biztonságot nyújtó ölébe burkolózni. Ehelyett a párnáját ölelte. Zokogott. A gyereksírás eszébe juttatott egy nagyon szomorú dolgot. Az õ lánya is, 3 hónapos korában meghalt. Szív problémái voltak, ami késõn derült ki. Zsófi lassan újra álomba merült. Reggel gyûrött arccal, gyûrött lélekkel ébredt.
Bekapcsolta a telefonját, 10:35. Pár másodperc múlva, elkezdett csipogni. Zsófi annyira megijedt, hogy kiejtette kezébõl a mobilt. Az ütés hatására, a készülékben elmozdult a SIM-kártya. Ilyenkor, kapcsolhatta be újra. Megtette és megnézte az üzenetet...
##

Júlia nagyon ideges volt. Már vagy az ötödik kávéját itta, és már a harmadik cigarettáját szívta. A hír, amit tegnap hallott Berecz doktortól, nagyon megrémítette. És most, a legjobb barátnõit nem érte el reggel óta. Az éjszakai ügyelet után, nem is feküdt le.
- Még szerencse, hogy Berecz dokinak ilyen jó kapcsolatai vannak. De, mit csinálhat, már ez a két hülye liba, hogy nem tudok velük beszélni...
Megcsörrent a mobil. Júlia sietett felvenni. Klaudia volt az.
- Na, végre!
-Szia! Jó lenne, ha minél elõbb tudnánk találkozni. Fontos dologról szeretnék beszélni veletek. Találk…. –mondta volna Júlia, de megszakadt a vonal.
-A …!!!- káromkodott egyet.
Reggel, a nagy idegeskedésben, elfelejtette feltölteni a mobilt. Most rohant, és bedugta a töltõt. Majd visszahívta Klaudiát, és megbeszélte vele, hogy találkozzanak a Randiban.
Ez egy presszó volt a város csendesebb részén, ez volt a törzshelyük.
##

Klaudia, egész nap zaklatott volt, nem találta helyét. Bezárta a lakást és elment az autóhoz a parkolóba. Kistáskáját elõvéve, keresni kezdte a slusszkulcsot. Persze nem találta. Majd amikor, már teljesen kiürítette a táskát, akkor eszébe jutott, hogy nem tette vissza, hanem ott hagyta a kisszekrényen, a gyógyszer mellett. Mérgesen és lelombozódva, visszament a kulcsért. Kis idõ elteltével, beült a kocsijába és elindult a Randi felé.
Útközben semmi problémája nem volt. Bekapcsolta a rádiót, és zenét hallgatott, de nem tudta teljesen kikapcsolni a zene, mert azon töprengett, hogy mi az, ami ennyire fontos lehet most Júliának.
A parkolásnál viszont, megint nem mentek simán a dolgok. Rosszul mérte fel a sebességet és felugratott a padkára, ahol egy fa meghúzta a kocsi jobb elejét. Újra csak bosszankodott. Káromkodott és beállt rendesen. Besétált a Randiba és leült a törzshelyükre. A többiek még nem voltak ott. Kért magának egy narancslevet, amíg várakozik.
##

Zsófi elolvasta az sms-t. Júlia, egy óra múlva itt lesz érte, és mennek a Randiba, hogy találkozzanak Klaudiával. Õ is gyorsan nekilátott, hogy egy kicsit rendbe szedje magát.
Természetesen átöltözött. Amikor a fehér blúzát vette volna fel, az elszakadt hónaljban.
Most törhette a fejét, hogy melyiket vegye fel helyette.
- Julcsi meg itt lesz hamarosan. – kapkodva keresett másikat.
Végül talált egy, számára megfelelõt. Hamar feltett egy kis sminket. És, egy kis papírt hagyott az asztalon, a férjének, ha nem érne vissza idõben, hogy hol van.
Júlia hamarosan megérkezett, és felvette õt. Mentek a találkozóra. Útközben, hiába faggatta Zsófi Júliát, az nem mondott semmit.
- Majd, ha odaértünk, akkor elmondok mindent.
##

Klaudia várakozott. Már megitta a narancslé felét , amikor azon gondolkodott, hogy :
- Egy ilyen vacak szombatot! Tiszta béna voltam egész nap, meghúztam a kocsit is. Most meg, jön Julcsi és valami rossz hírt akar közölni.
Az ajtóban, ekkor megjelent a két barátnõ. Üdvözölték egymást, és Zsófi rögtön a lényegre tért. Mert neki, a férje hamarosan megjön és szeretné, ha már otthon várhatna rá.
- Mondd gyorsan Julcsi, mi az a nagyon fontos és rossz dolog?
- Hát csajok nem is tudom, hogy hol kezdjem - tördelte kezeit Julcsi
- Mondd már! – sürgette, izgatottan Zsófi.
- Tudjátok, hogy én szereztem nektek egy gyógyszert, egy nyugtatót. De tegnap éjjel, az egyik doki, elmondta nekem, hogy ezt a gyógyszert, amit most dobtak piacra nem vizsgálták meg elég rendesen. Mert, a mellékhatásai, elég gyorsan lépnek fel, és komoly bajokat okoznak. Kiderült, hogy neurotikus hallucinációt okozhat. És koordinációs mozgási panaszok is felléphetnek. A legborzasztóbb, hogy ha nem hagyják idõben abba, akkor öngyilkosságot is elkövethet a beteg.
A többiek teljesen lebénultak, nagy hallgatás volt.
- Nekem nagyon fontosak vagytok. Ezért, szerettem volna ezt közölni veletek. És kérlek, bocsássatok meg ezért. Ezt a gyógyszert azonnal semmisítsétek meg.
##

Egy évvel késõbb.

Klaudia teát iszogatott és nézte a tévét. Közben arra gondolt, hogy Zsófinak milyen szép lánya született és hamarosan megdögönyözheti majd. Mennyire jó, hogy még mindig barátnõk maradtak. Júlia meg egy nagyon jó állást talált, egy magán klinikán, fõnõvér lett. De ez nem befolyásolta a barátságukat.
-… a gyógyszergyárat beperelték. A WKWK 11 gyógyszer miatt, mert nem vizsgálták ki eléggé, annak mellékhatásait. –hangzott a tv-ben.

Utószó
A történet teljes mértékben kitaláció nyomán íródott. Bármiféle hasonlóságért a szerzõ nem vállal felelõséget.

2006.04.20.