Most...


Most
Szabadon engedem
Mind a sok-sok könnyem,
Nem szégyellem,
Kell, ezt kell tennem

Hozd
Ha van erõd, érzésedet
Kérlek, hogy ne szégyelljed
E nélkül sosem lehet
Emberi az életed

El
Sorvad a lelked nélküle
Megértés kell, barátság,
A segítõ bizonyság.
S mindezek érzete

Közénk
Nem állhat majd harag,
Így tegyél és akard!
Mosolyogj csak, s nevess,
Így fogadj el, szeress!

Szeretetedet
Két kezeddel szórhatod,
Megtérül-e nem tudod
Mégis, az többet kaphat
Ki tudja, mindig ad majd

Amíg
Kezedet ölelésre,
Te is felénk emelve
Keresed a társakat
Magányod elfut, elhagy

Megteheted
Amit szerettél volna
Csupán találj barátokra!
(Társas lény minden ember,
Rádöbbensz Te is egyszer)