Kis csomag


Kocsiajtó csapódott,
Kis csomag, az úton landolt.
Kemény betonon fejem koppant,
Kicsiny lábaim össze vissza voltak.
Bukfenceztem kettõt-hármat is,
Amíg, a zsákom szája kinyílt.

Forgott velem, és bennem a világ,
Családi biztonság, rég’ nincs már.
Egyedül vagyok… Hol is vagyok?
Félek, reszketek, remegve vacogok.
Férfiálmok dübörögnek el mellettem,
S, csak növekszik a félelem énbennem.
Vártam számlálhatatlan órákat,
Vártalak, nyüszítettem, sírtam utánad.
De, te kidobtál, mint egy zacskót,
Nem lehetek már a hûséges tacskód.
Fáradtan lépkedek négykézláb,
Féltõn, nincs ki, vigyáz reám.
S TE, ki majd megtalálsz holnap,
Emelj öledbe, ölelj karoddal.
Simogasd a hátam, bársony kezeddel,
Erre vágyom, áldalak szememmel.
Sokat sétálunk mi ketten-, de most kimerültem,
Bízzál bennem, figyelek mindig rád.
Nem kell nekünk póráz, - út szélén összeestem
Hisz’ összeköt minket egy láthatatlan aranylánc.

Estefelé fékezett egy autó,
S kinyílott a kocsiajtó.
Apró testem felemelték,
Elsõ ülésre befektették.
Reggel, mikor a fényt bámultam,
Szemem káprázott, ámultam.
Mert, aki mellettem állt,
Nem más, mint TE voltál