Fájjon!

Sétálok körbe-körbe felindultan,
mint ketrecben a megsebzett tigris.
Húsra vágyom! Véres cafatokra, inakra!
Fogam belevájom, széttépnek karmaim!
Neked is fájjon, amit másnak okozol…

Sikítanál fájdalmasan, s félnél halálra ítélten,
könyörögnél kezeddel remegnél összekuporodva.
Mégis hiába menekülsz, hiába fordítod el fejed,
erõs karom lesújt, tépi tested, felszakítja bõröd.
Neked is fájjon, amit másnak okozol…

De kezem megkötve, rácsok vesznek körül,
indulatom, dühöm, így nincs lelkemen kívül.
Arcod mégis szántsák fel éles karmok!
Maradjanak rajta sebek, véres nyomok
    Neked is fájjon, amit másnak okozol…