-
Nyárbúcsúztató
Elbújt
a
nyár, hiába várom újra.
Sárguló
fák mögé rejtette
báját.
Tavasztól
kapott gyönyörû
virágát,
Könnyezve
bár, lelkem tavába szórja
Téged
kereslek
a hulló szirmokon.
Csendben
haldokló, bús levek között.
S bár
szemem
tükrébõl messze
költözött
Az illatos
fény, most mégis álmodom:
Látom,
hogy
itt vagy, foglak karjaimban
S a nap
megszépíti szemed sugarát.
Fejem
öledben,
szívem érted dobban,
Jöhet az
õsz is, szerelmünk fonalát
El, nem
tépheti. S ha a tél betoppan,
Együtt
énekeljük a nyár szép
dalát.
|
|
|
|
|
|