Ébressz fel
Ébressz
fel
kérlek, mert fáj ha álmodok
Nem süt a
nap,
kialusznak a fények
Lelkemre
sötétség borul és
félek
Ha nem ragyognak
már a csillagok
Rázd a
vállam! Mert a semmi ködén át
Újra
eljönnek s durván félre löknek
A múlt
árnyai… és arcomon könnyek
Csorognak
lassan… húzva mély
barázdát.
Szólj
hangosan
vagy suttogd a fülembe,
Hogy velem leszel
és foghatom kezed
S itt maradsz
végleg, most és mindörökre.
S ha majd mint
imát suttogom neved
És
rám hajolsz csak úgy, engem szeretve,
Álmom
szép lesz…s nem kell ébresztened.
|