Ébressz fel

 
Ébressz fel kérlek, mert fáj ha álmodok
Nem süt a nap, kialusznak a fények
Lelkemre sötétség borul és félek
Ha nem ragyognak már a csillagok

Rázd a vállam! Mert a semmi ködén át
Újra eljönnek s durván félre löknek
A múlt árnyai… és arcomon könnyek
Csorognak lassan… húzva mély barázdát.

Szólj hangosan vagy suttogd a fülembe,
Hogy velem leszel és foghatom kezed
S itt maradsz végleg, most és mindörökre.

S ha majd mint imát suttogom neved
És rám hajolsz csak úgy, engem szeretve,
Álmom szép lesz…s nem kell ébresztened.