Nagy Krisztina
alkotásai
NAGY
KRISZTINA :BIZALOM-SZÉLJEGYZET EGY HÁZASSÁG
MARGÓJÁRA
MÁR
TUDOM ANYÁM!
Míg gyermekek vagyunk,
felnőni
vágyunk
hisszük megszűnik, szűknek
hitt
világunk.
Úgy
érezzük,
nem ért meg bennünket senki,
más vágyunk
nincs, csak
felnőttnek lenni.
Kérés
nélkül érkezik az idő mit
sürgettünk
még körül
sem
nézünk, elröppen felettünk.
Kegyetlenül eleven, rossz
gyermek
voltam,
édes jó
anyámnak, hányszor nemet mondtam.
Dacoltam mindennel én, az
elégedetlen lány
miért nem
értettem őt,
ma már csak talány.
Azóta én is anya
lettem, pont olyan mint ő,
szememben az évek
során
lett, igaz istennő.
Kinek mindig volt ideje, sok dolga
mellett
megtett értünk,
mindent,
mi erejéből tellett.
Arany szállal szegett
lelke, egy
szeretet sziget,
mellette gond nem volt,
szíve
nyugalom liget.
Nézem
törékeny
anyánkat, az unokák között,
szememben könny,
szívembe
rettegés költözött.
Ezt a képet
szeretném
még, nagyon soká látni,
gyermek éveinket
már,
nem lehet vissza várni.
Nagy
Krisztina
Pécs, 2007-03-10
Fényképalbum
Régi kis album kedves
képek,
raktározott
gyönyörű emlékek,
Fénylő, ártatlan
kerek
szemek,
apró kezek,
vidám
tekintetek.
Két apró
gyermek,
édes Istenem!
tudod mekkora
ajándék
nekem?
Az évek
tovaszálltak
felnőtté váltak,
elé mentek megannyi
problémának.
Már nem foghatom
állandón kezük,
tehetem ölembe
drága kis
fejük.
Egy fiatal férfi, pici nő
néz rám,
hiába mondják-
Ne
aggódj anyám.
Én vissza sírom
azokat
a képeket,
mikor négy apró
kéz felém integet.
Nagy
Krisztina
Pécs,
2007, 03. 07.
AZ VAGY NEKEM!
Az vagy nekem, mint forró
testnek
tenger hűs vize,
mint kallódó
ember,
elveszettnek hitt előkerült hite
Nyitott kalitka a vergődő rab
madárnak,
kit a vadonban, végre
szabadon,
társai megtalálnak.
Nyugalom vagy nekem,
örökkön izzó szerelmes tűz,
ki féltőn
átölelve gondot, bajt, tova űz.
Szemed almazöld
tükrében hirtelen megláttam magam,
minden bánat mi
ért az
életben melletted feledve van.
Nem akarok mást, csak
mindig veled,
elűzni a régmúlt
idők
ontotta, fájón maró könnyeket,
életünkből
egymásnak adni, vágyakozó
hosszú éveket!
Nagy
Krisztina
Pécs, 2007-04-09
Kalitka ha nyitott
Kalitkában van,
pintyőke otthona,
nyitva van az ajtó,
de nem repül soha,
Ételt adnak itt neki,
friss vizet, szeretetet
itt nem bántja senki,
ő már haza
érkezett.
megvédik őt a
rácsok,
ragadozóktól
távol,
itt kerülik a
gáncsok,
hát éden ez
javából.
Az ajtóra fittyet
hány,
csicsereg vidáman,
nem tudjátok milyen,
egy nyitott kalitkában.
Nagy
Krisztina
Pécs,2007-10-23
Őszi szemek
Könnyes szemmel
nehéz
szóra bírni
fájdalmamat
papírra
kaparni.
Mintha utána már
semmi
nem fájna,
minden rossz, messzire
szállna.
Ősz van, gyönyörű
és színes minden,
eső esik, lelkem szürke itt
benn,.
Észre tán nem
veszi
senki rajtam soha
lelkem a fájó
múlt zord otthona.
Kaptam az évektől hideget
meleget
évről évre
szenvedtem
eleget.
Ősz van, most meghal minden kicsit
a hegy, haldokló
barnában veszit.
Szeretnék én is,
lelkemben temetni,
könnyes szemmel
nehéz
feledni.
Nagy
Krisztina
Pécs, 2007-10-22
Nagy
Krisztina összes alkotása ->
|