Krancz Béla alkotásai
Christynek


Kedvesem, te vagy az életem,
mely nélküled, csupán üres verem.
Ezt az elején nem is sejtettem,
de, még mindig nem hiszem,
hogy “te történtél meg” velem,
s, így élhetem az életem.
SZERETŐ Párod

Krancz Béla Pécs, 2006



Mi vagy nekem


Te vagy nekem az első
meleg tavaszi eső.
A kis fecske, a gólyahír,
a hóvirág, mely kinyílt.
A lágy nyári szél
az enyhet adó.
A zöld mezőn
piros pipacstakaró.
Az őszi szín kavalkád
mely nyugalmat ád,
s, megtölti a présházat, magtárat,
hogy biztonságban kivárhasd.
A telet, a nagy halált
a havat, a zúzmarát
a jeget, a fagyot,
mely alatt a természet alhatott.
Még ezek után kérded:
Mi vagy te nekem?
Semmi!
Csupán az életem.

Krancz Béla Pécs,2006



Őszi mélabú



A köd szétterült
az idő megenyhült
a csend elmélyül
már madárdal sem csendül.
A levél földre hull,
ahogy minden elsárgul,
Majd szürkébe fordul,
s, a tél árnyéka ránk
borul.

Pécs, 2007



Szegény történet


Mint űzött vadé, olyan a tekintete
miközben egyre fogy türelme,
ahogy folyton azon jár az esze,
honnan tudna pénzt szerezni végre.
Aranyai, már a zaciban
bankokhoz fordulnia, hasztalan.
Egyfolytában próbál kiutat keresni,
gondolkodik, mit is kéne főzni
s, a gyerekek elé tálalni.
Üres spájzból, konyhából, ételt varázsolni.
A párja sem tud pénzt hazaadni,
így ő sem tudja segíteni,
csupán vigasztalni,
Este hozzá bújva megnyugtatni,
a hideg lakásban kicsit melengetni.

Pécs, 2007



Pécshez!
 

Pécs az én városom,
büszke vagyok,
hogy itt lakhatom.
Örülök mert itt születtem,
és így tüke pécsi lettem.

Van e városnak mindene,
történelme, egyeteme,
egy fő védnöke, a hegye,
melynek Mecsek a neve.

Ők voltak az elsők:
kiket nem nyelt el a végtelen,
akik fenn éltek a Jakab hegyen.
Ma is ott az avargyűrű ,
pár Trák nyílhegy és kösöntyű.
 
Utánuk a rómaiak,
nekik már több nyomuk maradt.
Ők alapították Sophianet,
és megadták Pécs első nevét.

Jöttek ide hódítani,
Orosz, Török, és Római.
Ám a végén ők hódoltak,
e mediterrán városkának,
s, lassan a lakóivá váltak.

Támadták a várost, bőszen, vadul,
mint a tenger oly szilajul.
De, meg törtek e táj láttán,
az itt élők nyugalmán.
 
Bár pusztítani akartak,
végül mégis nyomot hagytak,
ha nem is üszkös romot,
türbét, sírkamrát, templomot.

A királyok sem voltak restek,
így ők is építtettek.
Várat, templomot emeltettek,
ide egyetemet rendeltek.
 
Itt élt és alkotott,
Jannus a kétarcú Pannonius,
ki pap volt és költő.
Mi nem összeegyeztethető?
 
Nagy Lajos a lovagkirály,
iskolája még mindig áll.
Szép honunkban az első,
honnan sok nagy elme kinő.
 
Itt élt Szapolyai püspök,
ki sereget nem küldött,
a mohácsi csatába,
s, ez lett II. Lajos halála.
 
Itt volt Zrínyi a híd égető,
a hadvezérből a költő tört elő,
a szigeti várat hősen védő,
és a végén büszkén kitörő.
 
Napóleon is járt erre,
a pécsi huszárság segítette.
A hős seregnek tisztelegtek,
nekik emlékművet is emeltek.
 
A közelmúlt is, ha kívántuk,
csinált hősöket minálunk.
Az 56- os ellenállók,
a Mecseki Láthatatlanok.
 
Köszönöm,
hogy engedett itt nevelkedni,
tanulni, dolgozni, sportolni.
Talán családot is alapítani?
És, ha itt lesz az ideje, meghalni.
 
Krancz Béla Pécs, 2004


 
Egyetemek városa vagyunk
 

Jöttek ide, minden felöl
itthonról és messze földről.
Tanulni, okulni, gyakorolni
arab, néger, s kínai
érkeztek hozzánk okosodni.

Mindenféle náció,
mert nálunk tanulni jó.
Híresek az egyetemek,
és az a szeretet,
amivel fogadjuk, oktatjuk
a jövő generációját tanítjuk.

Ám, ami a legfontosabb,
hogy önmagad maradhass,
élj békében, biztonságban,
ezt hirdesd! - szerte a világban.

Krancz Béla Pécs, 2007



KRANCZ BÉLA ÖSSZES VERSE