|
Krancz
Béla alkotásai
|
Christynek
Kedvesem, te vagy az életem,
mely nélküled, csupán üres verem.
Ezt az elején nem is sejtettem,
de, még mindig nem hiszem,
hogy “te történtél meg” velem,
s, így élhetem az életem.
SZERETŐ Párod
Krancz Béla
Pécs, 2006
Mi vagy nekem
Te vagy nekem az első
meleg tavaszi eső.
A kis fecske, a gólyahír,
a hóvirág, mely kinyílt.
A lágy nyári szél
az enyhet adó.
A zöld mezőn
piros pipacstakaró.
Az őszi szín kavalkád
mely nyugalmat ád,
s, megtölti a présházat, magtárat,
hogy biztonságban kivárhasd.
A telet, a nagy halált
a havat, a zúzmarát
a jeget, a fagyot,
mely alatt a természet alhatott.
Még ezek után kérded:
Mi vagy te nekem?
Semmi!
Csupán az életem.
Krancz Béla Pécs,2006
Őszi mélabú
A
köd szétterült
az
idő megenyhült
a
csend elmélyül
már
madárdal sem csendül.
A
levél földre hull,
ahogy
minden elsárgul,
Majd
szürkébe fordul,
s,
a tél árnyéka ránk
borul.
Pécs, 2007
Szegény
történet
Mint
űzött vadé, olyan a tekintete
miközben
egyre fogy türelme,
ahogy
folyton azon jár az esze,
honnan
tudna pénzt szerezni végre.
Aranyai,
már a zaciban
bankokhoz
fordulnia, hasztalan.
Egyfolytában
próbál kiutat keresni,
gondolkodik,
mit is kéne főzni
s,
a gyerekek elé tálalni.
Üres
spájzból, konyhából, ételt
varázsolni.
A
párja sem tud pénzt hazaadni,
így
ő sem tudja segíteni,
csupán
vigasztalni,
Este
hozzá bújva megnyugtatni,
a
hideg lakásban kicsit melengetni.
Pécs, 2007
Pécshez!
Pécs
az én városom,
büszke
vagyok,
hogy
itt lakhatom.
Örülök
mert itt születtem,
és
így tüke pécsi lettem.
Van
e városnak mindene,
történelme,
egyeteme,
egy
fő védnöke, a hegye,
melynek
Mecsek a neve.
Ők
voltak az elsők:
kiket
nem nyelt el a végtelen,
akik
fenn éltek a Jakab hegyen.
Ma
is ott az avargyűrű ,
pár
Trák nyílhegy és kösöntyű.
Utánuk
a rómaiak,
nekik
már több nyomuk maradt.
Ők
alapították Sophianet,
és
megadták Pécs első nevét.
Jöttek
ide hódítani,
Orosz,
Török, és Római.
Ám
a végén ők hódoltak,
e
mediterrán városkának,
s,
lassan a lakóivá váltak.
Támadták
a várost, bőszen, vadul,
mint
a tenger oly szilajul.
De,
meg törtek e táj láttán,
az
itt élők nyugalmán.
Bár
pusztítani akartak,
végül
mégis nyomot hagytak,
ha
nem is üszkös romot,
türbét,
sírkamrát, templomot.
A
királyok sem voltak restek,
így
ők is építtettek.
Várat,
templomot emeltettek,
ide
egyetemet rendeltek.
Itt
élt és alkotott,
Jannus
a kétarcú Pannonius,
ki
pap volt és költő.
Mi
nem összeegyeztethető?
Nagy
Lajos a lovagkirály,
iskolája
még mindig áll.
Szép
honunkban az első,
honnan
sok nagy elme kinő.
Itt
élt Szapolyai püspök,
ki
sereget nem küldött,
a
mohácsi csatába,
s,
ez lett II. Lajos halála.
Itt
volt Zrínyi a híd égető,
a
hadvezérből a költő tört elő,
a
szigeti várat hősen védő,
és
a végén büszkén kitörő.
Napóleon
is járt erre,
a
pécsi huszárság segítette.
A
hős seregnek tisztelegtek,
nekik
emlékművet is emeltek.
A
közelmúlt is, ha kívántuk,
csinált
hősöket minálunk.
Az
56- os ellenállók,
a
Mecseki Láthatatlanok.
Köszönöm,
hogy
engedett itt nevelkedni,
tanulni,
dolgozni, sportolni.
Talán
családot is alapítani?
És,
ha itt lesz az ideje, meghalni.
Krancz Béla Pécs, 2004
Egyetemek
városa vagyunk
Jöttek
ide, minden felöl
itthonról
és messze földről.
Tanulni,
okulni, gyakorolni
arab,
néger, s kínai
érkeztek
hozzánk okosodni.
Mindenféle
náció,
mert
nálunk tanulni jó.
Híresek
az egyetemek,
és
az a szeretet,
amivel
fogadjuk, oktatjuk
a
jövő generációját tanítjuk.
Ám,
ami a legfontosabb,
hogy
önmagad maradhass,
élj
békében, biztonságban,
ezt
hirdesd! - szerte a világban.
Krancz Béla Pécs, 2007
KRANCZ BÉLA
ÖSSZES VERSE
|
|
|
|
|
|