Bolha versei

 Az út végén


Átlendül a vágy a hatalmon
De üres szobában koppan
A tudás, vajon itt hol van?

Nem kell a tudásod senkinek
Mert a pénztárcád üres
Mivel töltötted eddigi életed?

Kötözzétek meg a kötözni valót!
Ne, ne õt, kössetek ki engem
Járjatok körbe, és köpjetek le

Hittem, Neked adtam az életem
Hitem elsorvadt, már hiteltelen
Körülöttem mindenki, embertelen

Csámcsognak rajtam, felfalnak
Nékik majd így több marad
De van egy barátom a torony

Most hozzád fordulok
Magason, magasan vagy
Csúcsod hegyes, égig ér

Boldog felhõkben úszol
Felmászok, hogy befogadjál
Felhõktõl várom a boldogságot

Felhõtlen lesz minden – egy nap
Talán nem csak álmom
Csúcsodon lesz az ágyam

Te Föld, Te gonosz
Ne, ne szólongass most
Hagyj ringani pirkadatig

Az éj szemét behunyta már
Õ nem lát, látni sem akar – tán
Hagyja a dolgot másnapra

Majd amikor a nap felkel, fény terül
Szét, s mindenre fény derül – majd
Árnyék takarja testem, ahogy elterül


           2006-07-22


Szívemben


Könny sem, így nem csepp
Zuhatagként hömpölyög le
Ami a szívembõl sugárzik ki

Hajszolod, mint lepkét a réten
Hálódat játékból veted ki éppen
Boldog vagy, ha egy testet fogtál

Szivárványt áraszt a szárny
Ne higgy, csak ámít a varázs
Add kezed, a szívemben van a parázs


2006-07-21

  Miért nincs?

Miért nem csokiból van az egész világ?
Sóhajt egy maszatos képû kisleány
Kerek szeme, mint óceán túlpartjára,
A kirakatüvegén átcsodálkozik
Csillogó szeme nyomoráról megfeledkezik
Lóg rajta kis ruhája, cipõje por
Hajában masni, pisze orrán szeplõk
Illeg - billeg, egy mesevilágban jár
Fék csikordul, hé Te! Száz gombócot,
Csokist vehetsz rajta, ha eljössz velem
Fal mellet dörgölõzik, könnye csorog
Miért nincs csokiból az egész világ?


2006-07-22

Elrejtõzve


Nem tudom a fejem hol áll
Megölelsz-e idei nyár
Hoztam néked a tavaszt

De mohón felfaltad azt
Most kiégeted a rétet
Kiszárítod a tavat

Elszárad a sok virág
Üres lesz az egész világ
Erdõben reménnyel járok

Lombok alatt meghálok
Madár, dalát csicsergi
Bokor alá bujt, ott leli

2006-07-11