Az út
végén
Átlendül
a vágy a hatalmon
De
üres szobában koppan
A
tudás, vajon itt hol van?
Nem
kell a tudásod senkinek
Mert
a pénztárcád üres
Mivel
töltötted eddigi életed?
Kötözzétek
meg a kötözni valót!
Ne,
ne õt, kössetek ki engem
Járjatok
körbe, és köpjetek le
Hittem,
Neked adtam az életem
Hitem
elsorvadt, már hiteltelen
Körülöttem
mindenki, embertelen
Csámcsognak
rajtam, felfalnak
Nékik
majd így több marad
De
van egy barátom a torony
Most
hozzád fordulok
Magason,
magasan vagy
Csúcsod
hegyes, égig ér
Boldog
felhõkben úszol
Felmászok,
hogy befogadjál
Felhõktõl
várom a boldogságot
Felhõtlen
lesz minden – egy nap
Talán
nem csak álmom
Csúcsodon
lesz az ágyam
Te
Föld, Te gonosz
Ne,
ne szólongass most
Hagyj
ringani pirkadatig
Az
éj szemét behunyta már
Õ
nem lát, látni sem akar – tán
Hagyja
a dolgot másnapra
Majd
amikor a nap felkel, fény terül
Szét,
s mindenre fény derül – majd
Árnyék
takarja testem, ahogy elterül
2006-07-22
Szívemben
Könny sem, így nem csepp Zuhatagként hömpölyög le Ami a szívembõl sugárzik ki
Hajszolod, mint lepkét a réten Hálódat játékból veted ki éppen Boldog vagy, ha egy testet fogtál
Szivárványt áraszt a szárny Ne higgy, csak ámít a varázs Add kezed, a szívemben van a parázs
2006-07-21
Miért
nincs?
Miért
nem csokiból van az egész világ?
Sóhajt egy maszatos képû
kisleány
Kerek szeme, mint óceán
túlpartjára,
A kirakatüvegén átcsodálkozik
Csillogó szeme nyomoráról megfeledkezik
Lóg rajta kis ruhája, cipõje por
Hajában masni, pisze orrán szeplõk
Illeg - billeg, egy mesevilágban jár
Fék csikordul, hé Te! Száz
gombócot,
Csokist vehetsz rajta, ha eljössz velem
Fal mellet dörgölõzik, könnye
csorog
Miért nincs csokiból az egész
világ?
2006-07-22
Elrejtõzve
Nem
tudom a fejem hol áll
Megölelsz-e
idei nyár
Hoztam
néked a tavaszt
De
mohón felfaltad azt
Most
kiégeted a rétet
Kiszárítod
a tavat
Elszárad
a sok virág
Üres
lesz az egész világ
Erdõben
reménnyel járok
Lombok
alatt meghálok
Madár,
dalát csicsergi
Bokor
alá bujt, ott leli
2006-07-11
|