Igyekszem és
köszönöm Neked!
Istenem,
hálát adok Neked
A
napért, amiért élhetek.
A
gondoskodásért, amikor lefekszek,
S reggel
újra felkelek.
Hogy
értékelhetem a csodás Igazságod,
S a ki nem
érdemelt szereteted.
Hogy
betegségben, bajban felemelsz,
Köszönöm
Neked mind ezeket.
Amiért
fénylenek a milliónyi csillagok.
A napot,
amikor tündöklõen rám ragyog
És
valamennyi teremtés mûvedet,
Amivel
gazdagabbá, szebbé tetted az életet.
Köszönöm
Neked a gondolatot,
Amit
hálám jeléül megfogalmazhatok.
Hogy
gyermekeimnek és mindenkinek
Tovább
adhatom az isteni ismeretet.
Hogy
láthatom a szeretteim arcát.
Ha felkelek
a hajnal hasadását.
Hogy
megnézhetem a naplementéket
Esõ
után a szivárványt, és így
tovább.
Köszönöm
Neked, ha a hibáimat elfelejted
Kérlek,
ha lehet, többé rájuk ne emlékezz.
Hadd
érezzem a kegyelmed, ha jó az ítélet,
Szeretteimmel
az újvilágban én is ott legyek.
Köszönöm!
Köszönöm mindezeket
Azt is,
amit meg sem említhetek.
Mind azt a
ki nem érdemelt kedvességet
Ami
áldásoddal még ezután lesz meg.
Igyekszem
és kérlek addig is segíts nekem
Hogy a
Törvényeidrõl el ne feledkezzem
Mert
ettõl lesz sokkal, de sokkal szebb,
És
még boldogabb az életem!
Szatmári
Delina
|
|
|
|