Igyekszem és köszönöm Neked!


Istenem, hálát adok Neked
A napért, amiért élhetek.
A gondoskodásért, amikor lefekszek,
S reggel újra felkelek.

Hogy értékelhetem a csodás Igazságod,
S a ki nem érdemelt szereteted.
Hogy betegségben, bajban felemelsz,
Köszönöm Neked mind ezeket.

Amiért fénylenek a milliónyi csillagok.
A napot, amikor tündöklõen rám ragyog
És valamennyi teremtés mûvedet,
Amivel gazdagabbá, szebbé tetted az életet.

Köszönöm Neked a gondolatot,
Amit hálám jeléül megfogalmazhatok.
Hogy gyermekeimnek és mindenkinek
Tovább adhatom az isteni ismeretet.

Hogy láthatom a szeretteim arcát.
Ha felkelek a hajnal hasadását.
Hogy megnézhetem a naplementéket
Esõ után a szivárványt, és így tovább.

Köszönöm Neked, ha a hibáimat elfelejted
Kérlek, ha lehet, többé rájuk ne emlékezz.
Hadd érezzem a kegyelmed, ha jó az ítélet,
Szeretteimmel az újvilágban én is ott legyek.

Köszönöm! Köszönöm mindezeket
Azt is, amit meg sem említhetek.
Mind azt a ki nem érdemelt kedvességet
Ami áldásoddal még ezután lesz meg.

Igyekszem és kérlek addig is segíts nekem
Hogy a Törvényeidrõl el ne feledkezzem
Mert ettõl lesz sokkal, de sokkal szebb,
És még boldogabb az életem!


Szatmári Delina