EZ A FÖLD

 Egy felhõtlen éjszaka vajon nem vagy-e elragadtatva,
Ha felnézel a csillagokkal telehintett égboltra?
És nem elbûvölõ-e a színpompás virágok mámoros illata,
Mikor a dús, üde réten a hajnal harmatja csillog rajta?

 Szereted-e hallgatni a lágy szellõtõl zizegõ levelek hangját?
Nézni az elbûvölõ színû, gyönyörû, tarka lepke játékát?
Mily bámulatosak a hatalmas bálnák, s ahogy a kicsinyüket óvják,
  A tengert lakó, sokféle színben pompázó halak, vagy moszatkák,
Vagy az apró, pici, szorgalmasan nyüzsgõ hangyák!

 Majd ott van a lelkiismerettel, a hihetetlenül összetett aggyal
Megáldott ember, aki mindezeket feléri ésszel,
Megfoghatja kedvese kezét, és szeretetével égig emel fel!
Ó, Te gyarló Ember, vajon gondolsz-e ilyenkor arra:
Istennek mindezek fölött jogos a hatalma?

 Mégis, az ember tönkreteszi ezeket, amibe beleszületett!
Ajándékba kaptuk Istentõl a létet, a létezõket.
Kérlek, nagyon kérlek téged, védelmezd mindezeket:
A fák üdítõ lombját, mely a hõségben védelmet, árnyékot ád,
Amikor táncol a hatalmas széllel, tapad a földbe ezernyi gyökérrel.

 Ez a Föld, ez ád nekünk otthont, ide születtünk, itt pihenünk meg.
Kell, hogy érezd, hogy óvjad, hogy féltsed, kapaszkodva bele
Az élet minden erejével, a szeretetünk ezernyi gyökerével,
Hogy örömmel töltse el létük a szívünket, az életünket.
Hát kérlek Titeket, Emberek, óvjuk, féltsük...
Szeressük ezt a Földet

Szatmári Delina